A sosemvolt házipénztár legendája
A magyar fogászatok többségének házipénztára virtuális fogalom. A cégben közreműködők tudnak róla, hogy létezik ilyen, de vezetésének szabályairól, a szükséges nyilvántartásokról és pláne az aktuális pénztáregyenlegről a vállalkozónak sincs fogalma.
Ennek az oka rendkívül gyakorlati, és az ilyen cégek valós hétköznapi működéséből ered. A pénztárgép nélkül szuperáló párszékes fogászat tulajdonosa – tapasztalatom szerint – saját maga nem vezeti a pénztárat. Kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy naprakészen nyilvántartsa a folyó készpénzes bevételeket és kiadásokat, és az éppen nem a bankszámláján parkoló pénzt. Rendszerint ráadásul az ilyen összegeket, ha már vannak, sajátjaként „forgatja”.
A pénztár valós vezetésének gondja végül a könyvelőre marad, akinek ebben a formában ez nem is volna a feladata, és az így-úgy (hónapokkal később) megkapott bizonylatokból (esetleg gyűrött fecnikből) csak késve próbálja a folyamatokat rekonstruálni. Az így létrejött pénztár-nyilvántartás azonban köszönőviszonyban sem lesz a valós folyamatokkal, és következnek a gondok…
Ahol a vállalkozás helyszínén nem vezetik személyesen és pontosan, a könyveléssel is egyeztetve a pénztárt, ott a főkönyv szerinti pénztáregyenleg plusz vagy mínusz irányban is csillagászati eltérést mutathat a valóságtól.
Nemegy vállalkozó azt gondolja, majd ha arra kerül a sor, szépen megmagyarázza az adóellenőrnek a helyzetet, színes és szívbemarkoló történetekkel érzékeltetve, hogy ő „különben” tisztességes adófizető, és amúgy sem lehet az ilyen elrugaszkodott szabályokat betartani! Egyrészt ez a biztos receptje a maximális büntetés kiszurkolásának, másrészt épeszű könyvelő amúgy sem enged jószántából ügyfelet revizor közelébe.
A rossz hír pedig az, hogy szemben azzal, amit sok mikrovállalkozás vezetője, tulajdonosa gondol, a képzett ellenőr (és be kell ismerni, egyre több van belőlük!) ránézésre meg tudja állapítani egy kis cég főkönyvéről, hogy ott a bevétel eltitkolása vagy esetleg az adózatlan pénz „kisíbolása” zajlik.
Vegyünk egy egyszerű, gyakorlatból vett példát. Fogászatunk rendesen számláz, de a készpénzben befolyt vagy bankból felvett összegeket a tulajdonos sajátjaként kezelve, néha magánkiadásait is fedezi belőle, vagy netán feketemunkát, számla nélkül olcsóbban vett árut finanszíroz belőle. Az ilyen adózatlan pénzköltés rövid idő alatt tud megoldhatatlan problémává duzzadni: készpénz sehol, de ugyanakkor a könyvelés szerint millióktól dagad a kassza. Ha ilyenkor beleszalad valaki egy végrehajtásba, felszámolásba, eldöntheti mit választ: betalicskázza otthonról az összeget, vagy vállalja, hogy a Btk. szerint elsikkasztotta a cége pénzét…
Hogy mi a megoldás? A pénztár olyan kirakat, amin át túl könnyen meglátszik, ha a rendelőnkben ruhátlanul flangálunk! Foglalkozzunk vele, vegyük komolyan, vezessük naprakészen, legyen rendben. Nem kell minden vállalkozónak adótanácsadóvá képezni magát, de ha nem akar pont ezen a fűszálon elhasalni, legalább kérdezzen rá rendszeresen a pénztáregyenlegre a könyvelőjénél.