Katázó fogorvos – hogyan NE csináld
A fogászatoknál a kata adónem alkalmazásával kapcsolatban rendszeresen egymásnak ellentétes véleményekkel találkozunk. A vállalkozókat saját könyvelőik is szorongatják e tárgybéli meggyőződésükkel, és ha az internethez fordulnak segítségért, akkor bizonytalanodnak csak el igazán…
Mi is itt a gond?
A törvényalkotó szándéka szerint a kata azért jött létre, hogy azok a „nano vállalkozók”, akik magánszemélyek részére végeznek szolgáltatásokat – mégpedig évente igencsak korlátozott éves bevételi határig –, szinte adminisztrációs teher nélkül, minimális adófizetés mellett dolgozhassanak.
Az eredeti cél az volt, hogy a kiskeresetű órások, cipő- és esernyőjavítók, szemfelszedők (ha van még ilyen) életén segítsenek a honatyák. Valójában nem számítottak arra, hogy a kivételesen kedvező adó-megtakarítási lehetőség ígéretére honfitársainkban feltámad a minden magyarban mélyen szunnyadó kuruc zugügyvéd, és a kata a cégeknek beszámlázás intézményesített adónemévé válik.
Pedig vannak és eredetileg is voltak ennek elkerülésére kitételek a jogszabályban: amennyiben a katás egy évben, egy cégnek, egymillió forint felett számláz, a törvényi vélelem szerint a bújtatott munkavállalás megvalósult. A félreértések elkerülése végett: a NAV-nak ilyen esetben nem kell semmit bizonyítania. A számlázásban részt vevő feleknek kell érveléssel és a bizonyítékok felsorakoztatásával megdönteniük azt a bizonyos törvényi vélelmet.
Általában a gyakorlatban ez szinte reménytelen vállalkozás. Vegyünk példaként egy fogászatnak beszámlázó fogorvost. Az ő szolgáltatásával kapcsolatban rendszerint elmondható, hogy
- a megbízója rendelőjében,
- a megbízója eszközeivel, gépeivel és anyagaival,
- a megbízója által verbuvált pácienseken,
- a megbízó által meghatározott (ANTSZ-hez bejelentett) rendelési időben,
- a megbízó belső utasításainak (minőségbiztosítás, eljárások stb.) megfelelően,
- sokszor a megbízó egyenruhájában, általa biztosított fellogózott ruházatban dolgozik,
- jövedelmét havonta rendszeresen, mintha a fizetése lenne, úgy kapja meg.
A napnál is világosabb, hogy ez a kapcsolat munkaviszonyt takar.
Tudni fogja ezt a NAV is, és utólag – az ötéves elévülési időn belül visszamenőleg is – meg fogja állapítani, hogy a számlázott összeg valójában fizetés volt, és azzal kapcsolatban még meg kell fizetni a közterheket, és persze a késedelmi kamatot és a bírságot. Ez évekre számolva tízmilliókat jelenthet csak egy orvos vonatkozásában.
Akkor hogyan katázhat egy fogorvos?
Hát úgy, hogy a magánszemélyek – a páciensek – felé állít ki számlát, és elkerüli a cég felé számlázást. Ennek persze egyéb feltételei is vannak, és némi szervezést és adminisztrációt igényel. Ugyanakkor gyakran találkozom azzal a helyzettel, hogy ezt pont az a fogászattulajdonos fogorvos nem teszi meg, aki minden gond nélkül takaríthatna meg súlyos adóforintokat azzal, hogy a saját tulajdonú rendelőjében, a saját pácienseit mint katás vállalkozó kezeli.
Ami elmúlt – elmúlt, de erre figyeljünk!
Ha mára sikerült a fent leírt, korábban alkalmazott, védhetetlen beszámlázási gyakorlatot megszüntetni, az nagyon pozitív kimenetele a történetnek, de ahogyan jeleztem is, az adóhatóság visszamenőleg is vizsgálódik: idén még a 2016-os évet is elővehetik! És ki emlékszik már, pontosan mi is történt akkor!?
Egyszóval tekintsük át, és tegyük rendbe a korábbi évek nyilvántartásait, szerződéseit, dokumentációját úgy, hogy ha netán évek múlva a hatóság kezébe kerülne, akkor az a trehányságunk miatt ne okozza a vesztünket.